A neurológiai vizsgálat a fő irányvonala a diagnózis felé vezető útnak. Enélkül csak sötétben tapogatódzunk. A neurológia vizsgálat lényege a lézió lokalizációja, amit a későbbi kiegészítő vizsgálatokkal tudunk pontosítani, definiálni. A vizsgálat több fő részre osztható: nacionale, anamnézis felvétele, megtekintés, tapintás, manuális vizsgálat (pl.: reflexek vizsgálata, különféle tesztek elvégzése)

A továbbiakban részletesen leírjuk és videókkal illusztráljuk a neurológiai vizsgálatot. 

Megjegyzés: A részletes neurológiai vizsgálat előtt, természetesen el kell végezni az általános betegvizsgálatot is, amiről ebben a részben nem esik szó! Ennek tartalmaznia kell az összes olyan vizsgálatot, amivel mind a belgyógyászat, mind a sebészet tárgy oktatása során találkoztunk. (Pl.: nyálkahártyák vizsgálata, testhőmérséklet, mellkas fonendoszkóppal történő meghallgatása, hasüreg áttapintása stb.) Továbbá, minden neurológiai vizsgálat része az ortopédiai vizsgálat is! Az ortopédiai vizsgálat itt nem kerül leírásra (lásd ortopédia fő kategóriában).

Nacionale: Vannak olyan kutya és macska fajták, amelyekben bizonyos neurológiai betegségek gyakrabban fordulnak elő. Ilyen például a Német Juhász kutyákban a discus protrusio, a Golden Retrieverekben az epilepszia, Cavalier King Charles spánielekben a Chiari-like malformátio (aminek új neve Brachycephalic Obstructive CSF Channel Syndrome-BOCCS) vagy a Chihuahua kutyákban a hydrocephalus. Emellett nem csak a fajták ismerete segíthet a differenciál diagnózis felállításához, hanem a kor és a nem ismerete is. Ha a VITAMIN-D sémát vesszük alapul, akkor egy fejlődési rendellenesség leggyakrabban fiatal (pár hetes-hónapos) korban jelentkezik, míg egy degenerativ betegség inkább idősebb korra teljesedik ki. Éppen ezért a vizsgálat fontos része a nacionale.

Az anamnézis felvétele elengedhetetlen a diagnózis felállításához, nem csak a neurológiai vizsgálat során, hanem más állatorvosi területeken is. Ennek lényege, hogy az állat tulajdonosától minden olyan fontos információ megkapjunk, ami előre visz minket a diagnózis felé. Sokszor előfordul az, hogy az anamnézis felvétele során az állatorvosnak újabb és újabb kérdések jutnak eszébe (akár a vizsgálat további részei közben is), amiket a tulajdonossal mindenképp meg kell osztania. 

"A jó kórelőzmény, fél diagnózis" - Dr. Papp László

Előfordulhat az a szituáció, amikor a páciens nem mutatja azokat a tüneteket a rendelőben, amiket a tulajdonos elmesél. Ilyen esetekben meg kell kérni a tulajdonost, készítsen egy videó felvételt az általa kórosnak vélt tünetekről. Ezek a videók nagyon hasznosak tudnak lenni egy neurológus számára, ugyanis olyan fontos részleteket lehet rajta felfedezni, amiket a tulajdonos nem is említene meg. A mai technikának hála, olyan lehetőségek is adottak, hogy a felvételt le lehet lassítani (slow-motion) aminek köszönhetően nagyon enyhe mozgászavarok (pl.: gyengeség, enyhe propriocepció deficit) is könnyen felismerhetők.

A megtekintés (Hands-off vizsgálat) során a beteget mind járás, mind állás közben meg kell tekintenünk. Figyelemmel kell lennünk a mentális állapotra, a környezet ingereire adott válaszokra (pl: hirtelen hangok, a tulajdonos felismerése stb.) A megtekintés során információt kapunk a beteg általános állapotáról is (pl: kórosan sovány-e? Izom sorvadás jelei láthatóak-e? Általános gyengeség fennáll-e?) A jártatás során lassú és gyors tempóban is meg kell néznünk a beteg járását. Ha van lehetőség kissé lejtős talajon elvégezni a jártatást, akkor célszerű oda-vissza megtennünk. Ennek azért van jelenősége, mert, a nem egyenes talajon a test két oldalára eltérő erősségű erők hatnak, a testfél terhelések eltérnek, ezért az enyhébb mozgászavarok (pl: sántaság) hamarabb feltűnnek. Járás közben hallgatjuk az esetleges karmok surlódásának a hangját a talajon (hátulsó végtag gyengeség során a járás előre lendítés fázisában az állat nem képes megfelelően emelni a végtagot és lábujjak eleje, a karmok súrlódnak a talajon).

A járás vizsgálata során a következő kóros elváltozások figyelhetőek meg attól függően, hogy milyen kórkép áll a betegség hátterében. Ataxianak, vagy inkoordinálatlan mozgásnak 3 fő típusa létezik. Az egyik az ún. proprioceptiv ataxia aminek az oka a tudatos mozgás  fentartásáért szükséges információ áramlás hiánya a központi idegrendszeren belü (nyak, törzs és lábak megfelelő térbeli helyzete).  A másik két típus a vestibuláris és a cerebelláris ataxia. Mnt a nevük is mutatja, az első a vestibuláris rendszer nem megfelelő működése esetén figyelhető meg míg az utóbbi a kisagyat érintő betegségek gyakori velejárója (pontosabb leírásuk lásd az érintett szerv vagy szervrendszer részekben). A végtagok mozgása szerint megkülönböztetünk hypometriát (ekkor a végtaggal az állat rövdeket lép), hyermetriát (ebben az esetben hosszú lépések figyelhetőek meg) illetve dysmetriát (a hypo- és hypemetria keveredése). Paraesis egyik tipusánál a súlyviselés, testtartás képességének csökkenése vagy  hiánya (LMN paraesis- a motoros rendszer zavara) figyelhető meg. A másik típus esetében a járás megindításának a képtelensége vagy csökkent kivitelezhetősége észlelhető (UMN paraesis- a sensoros rendszer zavara). Ezekben az esetekben az állat meg ha nehezen is vagy csak segítséggel de járóképes. A paralysis (plegia) során végülis a paraesis súlyosab formája alakul ki de ebben az esetben nincs semmilyen akaratlagos mozgás, a beteg az érintett végtagra vagy végtagokra lebénul. Az érintett végtagok tekintetében beszélhetünk tetraparaesis/plegia (mind a négy végtag érintett-T3 sebmenstől cranialisan található lézió és generalizált LMN tünetek esetén), paraparaesis/plegia (Hátulsó végtagok érintettek-T2 segmenstől caudalis lézió esetén), monoparaesis/plegia (egy láb érintett-leggyakrabban LMN beidegzési zavar) és hemiparaesis/plegia-ról (ipsilateralisan a középagytól  caudalis részétől a T2 gerincvelő szegmensig illetve contralateralisan ha a lézió a középagy rostalis részében vagy a cerebellumban található).

A mentális állapot tekintetében beszélhetünk tudatzavarról (demens, diszorientált, hyperaktivitás, aggresszivitás, tompult állapot), semi-kómáról (stupor) és kómáról. A semi-kóma esetében az állat fájdalomingerekre reagál, míg kóma esetében nem. A tudat állaport megváltozása leggyakrabban a cerebrum diffúz vagy multifokális léziója vagy az ARAS (ascending reticular activating system) agytörzsi szakaszának zavara esetén fordul elő. 

Viselkedés változás diszorientációt, agressziót, vokalizációt, kényszeres mozgásokat (körmozgás), fejjel a fal támasztását (head-pressing) jelenthet, ami leggyakrabban ARAS és a cerebrum vagy rostrális agytörzshöz tartozó limbikus rendszer zavara esetén fordulhat elő.

Testtartás és a test poziciójának vizsgálata során a következő elváltozásokkal találkozhatunk. Ferde fejtartás (Head tilt): Abnormális fej pozició, amely során a fej medián sikja mentén rotálódik. Az egyik oldali fül lejjebb helyeződik a másik oldalinál (centralis vagy perifériás vestibuláris szindróma esetén). Ennek oka az ún. anti-gravitáció izmok (extensor) tónusának elvesztése. Ferde fejoldaltartás (Head turn): Összehasonlítva a ferde fejtartással, ebben az esetben  a fej median tengelye párhuzamos a talajjal. Az orr a törzs felé mutat (mintha oldalra hajtaná a fejét). A ferde fejoldaltartás leggyakrabban a törzs valamelyik irányba történő hajlásához  (pleurothotonus) illetve körmozgáshoz társul. A körözés és a ferde fejoldaltartás a nagyagyban lévő lézióval megegyező irányba mutat. A nyak kóros lefelé történő behajlítása, ventroflexiója, ami leggyakrabban neuromuscularis betegségek vagy a nyaki gerincvelő szürke állományának sérülése esetén alakul ki. A gerincoszlop deformítása szintén befolyásolja a testtartást ami lehet veleszületett (congenitalis), szerzett illetve ideiglenesen fennálló (intermittáló) és folyamatosan jelen lévő (permanens). Legtöbbször a következő kórokok állhatnak az elváltázás mögött: csiglolya malformáció (hemivertebra), a gerincvelő parenchimaját érintő elváltozás (syringohypdromyelia) vagy fájdalom. Az elvéltozás iránya szerint beszélhetünk scoliosisról (a gerincoszlop lateralis irányú deviácója), lordosisról (a gerincoszlop ventralis irányú deviácója) illetve kyphosisról (a gerincoszlop dorsalis irányú deviácója-púposítás). Decerebralis rigiditás: ez a fajta testtartás a rostrális agytörzs léziója során figyelhető meg. Ilyenkor mind a négy végtag merev nyújtott állapotban található, a nyak és a fej hátrahajlítása mellett (opistotonus). A mentalis sztátusz stupor vagy kóma. Decerebellaris rigiditás: A cerebellum rostrális részének léziója esetén alakul ki,amely során az elülső végtagok extensióban,a hátulsó lábak flexióban találhatóak. Ennek oka a cerebellum inhibiciójának kiesése. A hátulsó végtagok az iliopsoas izmok túlzott feszessége miatt találhatóak behajlított állapotban. Schiff-Sherington szindróma: Ez a típusú testtartás, akut , súlyos,  thoracalis-cranialis lumbarisgerincvelő lézió esetén alakulhat ki. Ennek oka az L4-5 lumbaris GV szakasz szürkeállományának lateralis szarvában lévő ún. bordr neuronok inhibiciójának sérülése. Ezek a neuronok cranialis irányba haladva a cervicalis intumessentiaban található elülső végtag extensor izmait működtető neuronokat szabályozzák. A szabályozás (gátlás) elmaradása miatt az első végtag extensor izmai fokozott tónusba kerülnek. A hátulsó végtagok pettyhüdt bénulása a lumbaris intumessentiában hirtelen felszabaduló glicin neurotranszmitter gátló hatása miatt alakul ki. A Schiff-Sherington tünet akut és súlyos gerincvelő károsodás esetén alakul ki, de ettől függetlenül nem prognosztikai jel.

A tapintás és manuális vizsgálat alatt a beteget nem csúszós talajra helyezzük (pld: szőnyeg), ugyanis csúszós talajon sokszor nem megfelelő eredményt adnak bizonyos tesztek (pl.: propriocepcio) és az állat is stabilabban áll, emiatt kevésbé feszeng a vizsgálat alatt. Fontos, hogy a vizsgálatot mindig ugyan abban a sorrendben végezzük el, egy, a fejünkben lévő sablon szerint, így biztos, hogy nem marad ki egy lépés sem. A következőkben leírom az általam használt vizsgálati sorrendet, ami természetesen csak egy ajánlás, nem kötelező érvényű. 

A vizsgálatot 3 fő részre lehet bontani, amik szorosan követik egymást. 1: Tapintás és fájdalmasság keresése, 2: Helyzetérzékelés vizsgálata és 3: agy és gerincvelői reflexek vizsgálata.

1: Az állatot felállítjuk, és  ha kell, ebben segítjük. Egy hátulsó vagy mind a 4 végtagokra bénult állatot a mellkasa és a hasa alatt megtartva vizsgáljuk először át. Ennek azért van jelentősége, mert  a természetes testtartást imitálva tudjuk biztosítani a szimmetrikus állást, ami segít korrekten elbírálni az esetleges izom sorvadásokat és felismerni az aszimmetriát. Ez esetben az állat fejétől indulva, a nyak kétoldalán, a törzs és a végtagok felületes és mély áttapogatása, simítása történik (a hátulsó végtagoktól indulva a sorrend fordított), különös tekintettel a fej és lapocka izmokra, gerincmenti izmokra és a hátulsó végtag tömeges izmaira (1. videó). Az előbb említett területeken lehet könnyedén észrevenni az esetleges izmok sorvadását.

Az fájdalmasság detektálásának lényege az ún. major lokalizáció. Ebben az esetben testtájékra tudjuk lokalizálni a fájdalom kiváltása során a léziót (nem minden lézió jár fájdalommal). Az ortopédiai vizsgálat során vizsgáljuk az esetleges ín,-izom,-ízület,-csontfájdalmasságot, de hasonló célt szolgál a neurológiai vizsgálat során a cervicalis,-thoracalis,-lumbaris,-sacralis vagy caudalis gerincszakaszok esetleges fájdalmasságának vizsgálata is. Ilyenkor az állat fejét ad maxiumum felfelé,-lefelé nyújtjuk és hajlítjuk, illetve balra és jobbra teljesen a lapocka mellé fordítjuk. A nyak ilyenfajta manipulációja során fontos, hogy a mozzanat folyamatos legyen és figyeljük az állat reakcióit. Nem szabad hirtelen, nagy és erős mozdulatokkal végezni a vizsgálatot, illetve fontos, hogy ismerjük a kutya habitusát is vagy hallgassunk a tulajdonosra, mert Ő sokkal jobban ismeri a kutyája, macskája jelzéseit. Erre olyan esetekben van szükség, amikor az állat fájdalom küszöbe magas és nem jelzi egyértelműen a fájdalmat. Van olyan kutya, aki csak például abbahagyja a lihegést vagy a pupillájának mérete változik. Ilyen esetekben sokszor nehéz korrekten elbírálni a vizsgálat eredményét. Fontos még, hogy a kutyák egy része és főleg a macskák, nem szeretik, ha megfogják az orrukat, szájukat, ezért úgy kell végezni a vizsgálatot, hogy minél kisebb kontakt legyen ezekkel a területekkel (a kutya elrántja a fejét, mert nem szereti, ha az orrhát területét fogjuk és tévesen nyak fájdalmasságnak lehet tekinteni). 

A cervicalis gerinc másik vizsgálati módja a dorsalis irányból történő nyomás kifejtése a nyak izmaira. Ezen a területen a processus spinosusok nehezen vagy nem tapinthatók, ezért a nyaki izmokra kifejtett nyomás és következményes nyaki fájdalmasság vizsgálható ezzel a módszerrel. A nyomás kivitelezése történhet a hüvelykujjakkal illetve a mutató és középső ujjak használatával is (állat mérete határozza meg). A thoracalis,-lumbaris gerincszakaszokon hasonlóan a processus spinosusok mellett, 2-3 centiméterenként haladva elölről hátrafelé fejtünk ki nyomást, mint azt a cervicalis régión is tettük. A lumbaris és lumbosacralis gerincre kifejtett nyomás alkalmával nagy kutyáknál a vizsgáló a lábát a kutya két hátulsó lába alá teszi, míg kistestű kutyák esetében a mésik kézzel kissé megemeli. Erre azért ven szükség, hogy a fentről-lefelé végzet nyomás során a csípőízületet ne érintsük és az esetleges csípőfájdalmasság ne zavarjon be a vizsgálatba. Végezetül a farok passzív mozgatása során, hasonlóan, mint a nyak esetében, fel-le és oldalra hajtva figyeljük az állat esetleges reakcióját a kiváltott fájdalomra. 

2: A helyzetérzékelés összetett rendszerek bonyolult hálózata és kapcsolata, amely során az agy érzékeli a test különböző helyzetét a tér minden irányában és az elmozdulásra a test megfelelően reagál. Ebben a rendszerben olyan alkotó elemek vesznek részt, mint a cerebrum, cerebellum (főleg a flocculonodularis lebeny), vestibularis rendszer, efferens és afferens pályák, izmok és ínak valamint a receptorok szintjén  a Golgi-apparátus, az izomorsók stb. Ennek a bonyolult rendszernek a vizsgálatára sok módszer létezik. Az egyik érzékenyebb a másiknál, de ettől függetlenül, mikor ezeket vizsgáljuk mindig minimum 2 vagy 3 tesztet kell elvégezni. Egy elvégzett teszt nem mindig ad korrekt képet erről a bonyolult rendszerről. Ide tartozó vizsgálatok: ún. propriocepcio vizsgálat, hopping-teszt, vizuális és taktilis asztalra helyezési tesz, talicskáztatás és a láb-elhúzás teszt. A következőkben ezekről lesz szó kissé részletesebben.

Propriocepció vizsgálat: Itt is, mint az egész neurológiai vizsgálat során fontos, hogy ne csúszós talajon végezzük a vizsgálatot! A felállított állat mind a négy végtagján elvégezzük a vizsgálatot, függetlenül attól, hogy csak 1 vagy csak 2 lábbal van probléma. A vizsgálat során a beteg lábvégét megfogva, annak dorsalis részét érintjük a talajhoz, majd elengedjük a végtagot. Fontos, hogy a vizsgált végtagra súly nehezedjen. Ha az állat nem akar súlyt viselni azon a lábon, akkor a testét kissé megdöntve helyezzünk több súlyt arra a végtagra. Egészséges állat a lábfejét azonnal visszafordítja és a talpi részt a talajra helyezi.

Hopping-teszt: A vizsgálat során az állat teljes testét felemelve egy végtagot érintünk csak a talajra, majd a test oldalra döntésével a súlyt a talajon lévő lábtól oldalra kifelé visszük. Normális esetben az állat a lábával oldalra lépked, ugrál. A teszt pozitív, ha az állat a lábával nem korrigál, nem ugrál vagy, ha korrigál, de jóval lassabb tempóban teszi, mint az ellenoldali lábbal. Ezt a tesztet mind a négy végtagon külön-külön el kell végezni és lehetőleg nem csúszós talajon.

Vizuális és taktilis asztalra helyezési teszt: A vizsgálat kis és közepes testű kutyákon könnyebben kivitelezhető, mint nagy és óriás testű kutyák esetében. A vizsgálat során az állatot felemeljük, majd először a fejét felemelve vagy szemét letakarva (taktilis) a lábvégeket lassan az asztal széle felé közelítjük, hozzáérintjük. Normális reakció, ha az állat a lábát azonnal az asztalra helyezi, fellép rá. A teszt pozitív, ha a lábát az asztalra nem helyezi fel és kétes, ha felhelyezi, de ezt lassan teszi. A vizuális asztalra helyezési teszt során a mozzanat a fentebb leírtakkal megegyezik, csak az állat láthatja az asztalt (nem kell a fejét felemelni, nem kell a szemét eltakarni). A taktilis asztalra helyezési teszt érzékenyebb, mint a vizuális. 

Talicskáztatás: Az állat hátulsó két lábát felemelve a testsúlyt az elülsőkre helyezük, majd, mint egy talicskát elkezdjük előre felé tolni. Normális esetben az állat a lábaival előrefele lépkedni kezd. Ezt a vizsgálatot felemelt fejjel is el lehet végezni, ebben az esetben a vizsgálat érzékenyebb. A hátulsó végtagok felemelése során legyünk tekintettel az esetleges lumbaris, lumbo-sacralis gerinc fájdalmasságra is. Kifejezett fájdalmasság esetén ezt a tesztet ne alkalmazzuk. A hátulsó lábakon elvégzett teszt esetében az állat elülső testfelét, lábait felemelve a testsúlyt hátra felé tolva érjük el ugyan azt a hatást, mint az elülső lábak esetében.