A discospondylitis egy gyulladásos megbetegedés ami a csigolyák közötti porckorongokat, a csigolyák véglemezeit és ritkán a csigolyák testét is érinti (Plessas et al., 2013). Az elváltozás bármelyik csigolya közötti területet érintheti, de leggyakrabban L7-S1 között találkozhatunk vele (Auger et al., 2000; Carrera et al., 2011) A gyulladást baktérium vagy gomba okozhatja.

A discospondylitis egy gyulladásos megbetegedés ami a csigolyák közötti porckorongokat, a csigolyák véglemezeit és ritkán a csigolyák testét is érinti (Plessas et al., 2013). Az elváltozás bármelyik csigolya közötti területet érintheti, de leggyakrabban L7-S1 között találkozhatunk vele (Auger et al., 2000; Carrera et al., 2011) A gyulladást baktérium vagy gomba okozhatja. A leggyakoribb kórokozó kutyákban a Staphylococcus pseudointermediusnak nevezett baktérium, de más fertőző ágens is szóba jöhet. Ilyen például a Brucella canis,Streptococcus fajok (Lamm et al., 2010), Escherichia coli, Actinomyces spp, Bacteroides sp., Bordetella spp., Corynebacterium spp., Erysipelothrix rhisiopathie, Nocardis spp, Pasteurella multocida and Proteus spp. (Plessas et al., 2013). Gombák szintén okozhatnak discospondylitist de jóval ritkábban, mint a baktériumok. Ilyen gomba lehet például a Scedosporium apiospermum ami gyakran kerül izolálásra szennyezett vízből, állati ürülékből, talajból. A gombák, a baktériumokhoz hasonlóan, szisztémás fertőzés, sérülés esetén kerülhetnek a porckorongok területére (Hugnet et al., 2009). A Salmonella fajok leginkább emberben, de kutyában is okozhatnak discospondylitist, más fertőzött területről átterjedve. Ez a baktérium leggyakrabban bélrendszeri ún. gastrointestinalis elváltozásokat okoz, ritkán akár septicemiat (vérmérgezést) is kialakítva, aminek leginkább a fiatal, immunszupresszált, idős betegek vannak kitéve. Plessas és munkatársai egy tanulmányban megemlítik kutyákban ezt a kórokozót is ami empyem-t és discospondylitist okozott. Előfordulhat, hogy a gyulladást okozó baktérium ún. multirezisztens csoportba tartozik. Ezekre a baktériumokra az jellemző, hogy nagyon sok antibiotikumra rezisztensek, nem pusztíthatóak el vele. Ilyen típusú baktérium a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus, amit leírtak már, mint kórokozót discospondylitis okozójaként  (Schwartz et al., 2009).

A discospondylitis esetén sokszor nehéz meglelni a fertőzés kiindulásának helyét, de leggyakrabban húgyhólyag, prosztata gyulladás vagy méhgyulladás esetén találkozhatunk vele. Ezért is javasolt minden discospondylitis esetén a sterilen vett vizeletből tenyésztés végeztetni. A fertőzés kialakulhat iatrogen módon is, mikor valamilyen orvosi beavatkozás következtében a szervezetbe jutnak kórokozók. Ilyen beavatkozás lehet akár egy műtét vagy egy extraduralisan adott injekció következménye is. (MacFarlane and Iff, 2011)

Tünetek:

A betegség kezdetén a tulajdonos azt veheti észre, hogy az állat lelassul, nem szívesen mozog, kicsit furán tartja a hátát, nyakát, esetleg étvágytalan, lázas. Később erős fájdalmasság jelentkezik az érintett gerincszakaszon, ami kisugározhat a végtagokra is. Extrém esetben közepes-súlyos neurológiai deficit is jelentkezhet, ami komoly instabilitásra, gerincvelő kompresszióra hívhatja fel a figyelmet. Ilyen deficit lehet az ataxia, propriocepció zavar, ínreflexekben való eltérések (UMN vagy LMN tünetek).

Diagnózis:

Mint minden betegség esetén a fizikális vizsgálat az, amivel kezdeni kell a vizsgálatot. Ezt követi a vérlaborvizsgálat és vizeletvizsgálat. Leggyakrabban a discospondyltis diagnosztikájában használt kiegészítő vizsgálat a röntgen, aminek segítségével a 14-20 nappal régebben keletkezett discospondylitis jelei már észrevehetőek (Renwick et al., 2010). Ennél korábban végzett röntgenfelvétel nem biztos, hogy eredményre vezet, ugyanis ebben a stádiumban még nem alakultak ki olyan elváltozások, amik röntgennel detektálhatóak. MRI (Magnetic resonance imaging) vizsgálattal a discospondylitis nagyon jó hatékonysággal vizsgálható és sokkal érzékenyebb vizsgálat mint a röntgen. (Carrera et al., 2011) Ezzel a módszerrel, sokkal hamarabb ki lehet mutatni a gyulladást és annak következményeit, mint a röntgen esetében.

Kezelés:

Kezelését tekintve, első lépésként a konzervatív kezelés jöhet szóba, de műtéti kezelést is leírtak a gyógyulni nem akaró, konzervatív kezelésre nem reagáló esetekben. A konzervatív kezelés része a sokszor hónapokig tartó antibiotikumos/antimikotikumos kezelés. Ha sikerül mintát venni az érintett területről egy kisebb-nagyobb műtét során, akkor a tenyésztést követően célzott antibiotikum választás is lehetséges. Műtéti kezelésként a fluoroscóppal végzett percután discectómia jöhet szóba amely során az érintett, és legtöbbször előesett, porckorong anyagát eltávolítják, majd a mintát beküldik bakteriológiai vizsgálatra (Kinzel et al., 2005).

Természetesen műtéti megoldás szükséges abban az esetben is, ha a discospondylitis miatt alakult ki instabilitás és/vagy jelentős gerincvelő kompresszió. Ha az instabilitás „csak” fájdalmasságot okoz, a műtétet követően az hamar csökken. (Auger et al., 2000). A stabilizálás során van lehetőség a gyulladt területre loálisan antibiotikumot tartalmazó collagén szivacs behelyezésére is, amik segíthetik a baktériumok elleni küzdelmet. (Renwick et al., 2010) A műtéti stabilizálás során a sebész különböző típusú implantátumokat és rögzítési módot használhat (Pl: fixatuer externae-internae, specialis lemezek stb.).

A discospondylitis prognózisa jó. Az esetek nagy részénben a tünetek pár hét alatt megszünnek, a feloldódott csigolya közötti rések eltűnnek, a két (extrém esetben több) csigolya fúziónál. A discospondylitis miatt kialakult instabilitás és törés, luxáció prognózisa rosszabb. Ennek mértéke nagyban függ a kompresszió és a gerincvelő sérülés súlyosságától.